Nyár végi visszatérés

A nyár javát idegenben töltöttem, így a munka is megállt a motorok tekintetében, de visszatértem és újra belevetettem magam az építkezésbe. Kezdtem azzal, hogy rendet raktam és kitakarítottam a műhelyt. Először a Kawát vettem kezelésbe, karburátort pucoltam mert a másfél év alatt beleszáradt az olaj, miután beindult randalíroztam vele egyet a domboldlon. Ezután szétkaptam, bekötöttem a külön olajozást a nagynehezen beszerzett gyári bovdennel. nem volt egyszerű mert már volt alakítva a motoron nem passzoltak az állító csavarok, de gyertyaláng felett leforrasztottam a diókat és kicseréltem őket. A hűtővizet leeresztettem és citromsav oldattal átmostam a rendszert, rengeteg szmötyi kijött belőle, majd beraktam volna a termosztátot, de sehol nem találtam ezért a Kawa most úgymaradt...

Mivel nem rakom össze addig amíg meg nem lesz mert nem akarom amiatt megint szétszedni, rávetettem magam az Izsre. tartogatott azért ő is pár meglepetést, de azokról majd később.

Végre sikerült bekötnöm a féket. Már egy jó ideje megakasztot, mert akárhogy raktam rá nagyon hülyén állt a fékpedál, most összeraktam ahogy adta magát, lefényképeztem és gondoltam a veterán fórumon megkérdezem mi a hiba, de kiderült hogy jó az úgy. Végülis Izs...

Majd további sallangok jöttek. Első sárvédő amit nem egyszerű feltenni. Ki kell venni a kereket majd berakáskor rá kell jönni hogy a tartópálcákat csak felrakás után kell hozzácsavarozni a sárvédőhöz, mert másképp nem fér be a teleszkópok közé, aztán mehet vissza a kerék. Ja, azt persze elfelejtettem említeni az elején, hogy a hátulját egy vödör homokhoz kellett kötni, ne dőljön előre a bakon elsőkerék nélkül...

Ekkor mivel már nagyjából motor kinézete van és az ülés is elkészült hála Mauglinak, gondoltam felrakom azt is, hogy a sárvédővel is tovább haladhassak, mert az ülés tartja az egészet. Na de nem úgy ám. Korábban írtam hogy valami idióta csavarosra tervezte a kárpitot, ez nem tűnt jó konstrukciónak, meg nagyon macerás is így csinálni, megállapodtunk, hogy Pannónia megoldással behegeszt pár lemez fület és azzal rögzíti. Na így már minden jó. Elkészült az új kárpit, szép és jó mehet fel a motorra a nyereg. EGY NAGY LÓF@SZT!

Arról megfeledkeztem, hogy már eleve hajtogatnom kellett a lemez peremét, hogy felmenjen, de a felrakott fülektől még szűkebb lett, emiatt nem fért bele a váz. Kár érte, mert szép munka volt, és nem volt benne hiba, de kénytelen voltam visszaalakítani.

Megvettem a kis csavarokat, szerencsére találtam megfelelőt,

majd óvatosan lebontottam róla a műbőrt. Ezt követően a fülek kiszedése került sorra.

A szélét pedig lamellás csiszolókoronggal megmunkáltam, nehogy bárhol is ki tudja vágni a bőrt, aztán újrafestés szerencsére jó idő volt így kint az udvaron a napon gyorsan száradt, gondoltam estére kész is.

De nem is értem miért gondoltam. Ugyanis egyszercsak bejött Attila a műhelybe és mivel tudta hogy sokat szopatom magam ezzel a motorral gondolta ő is besegít egy kicsit, mármint a szopatásba, és azt mondja

 "Rámentem kocsival arra a valamire..."

Az még hagyján hogy lelapult a hátulja, de lett benne egy tekeredés is amit még a szilvafa ágai között se tudtam visszatekerni, olyan vastag anyagból van ez a szar.

Újra kalapálás, festés stb... Az ülés késik.

De, hogy legyen valami jó is, elkészítettem az első látványtervet a leendő fogatról.
Kitoltam a motort és az oldalkocsit egymás mellé raktam és készítettem pár képet.