2014. szeptember 8., hétfő

Mindig csak keletre! 2014

Még valamikor 2013 decemberében talán a V.A.T. évzáró gyűlésén a Pirosban Dani kínálgatott nekem egy Simson Schwalbet kosárban, de akkor sokalltam érte a kért árat, majd hetekig eszembe se jutott, végül vastelepről kukázott Jawa cuccokért nyélbe ütöttünk egy cserét amivel mindenki jól járt. Ezután jött az ötlet, hogy nyáron ezzel a motorral túrázni kéne egy nagyot. Ekkor belevágtam az összerakásba.


Első lépés a blokk életre keltése volt. Az utolsó csavarig szétszedtem, majd minden kopó alkatrészt újra cseréltem. Mindenhova SKF csapágyak Viton simmeringek, S50-es felül tűgörgős hajtókarral felújított főtengely teflonkosaras görgőscsapággyal a bronzpersely helyett, első túlméretesre fúrt henger eredeti NDK-s gyári új dugóval, új kuplung lamellák, csavarok, biztosító lemezkék stb. Gyakorlatilag 0 km-es új blokkot raktam össze BTvel.


Ezután a váz következett, amin észrevettem, hogy már kókányolva volt valamikor, sebaj, 1500 Ft ért vettem hozzá másikat, de csak utólag vettem észre hogy az meg már az S51 blokkos fajtához van, így hát hegeszteni kellett bele egy konzolt, de nem okozott gondot, Gergő és BT segítségével hamar a helyükre kerültek a dolgok. Majd ment minden homokszórásra és a színterezőbe.


Időközben realizálódott, hogy a kosárból bizony kipergett egykét apróság meg néhány nagyobb darabra is szükségem lett volna. Ahogy az alkatrészeket kerestem a neten, alkatrész árban találtam egy komplett Simson Start amit már korábban is bemutattam, viszont ez elkerülte a bontást mivel jó hasznát vettem Kecskeméten.


Ahogy beköszöntött a nyár épülni kezdett a Schwalbe, közben a felújított blokkja bekerült a Starba, hogy közben a bejáratás is meglegyen. De emiatt a Start nem tudtam megbontani, így a Schwalbe összeépülése megakadt, ezért meghoztam a döntést, hogy időhatékonyság miatt, pár apróságot átszerelve inkább a már eleve üzembiztos motoromat készítem fel a túrára.

A Virago teleszkóp igencsak stabilizálja a kanyarban.

Na igen. Időhatékonyság... Persze a sok felszabadult idő hozta magával az ötleteket. Pont jó bele a Yamaha Virago hátsó teleszkópja, csak egy szilentperselyt kell hozzá esztergálni... Legyen rajta B-s belsőrezós kipufogó hogy erősebb legyen... legyen az első futómű cserélve S51-re, hogy az Earles villa ugrálását és rossz kanyarképességét kiküszöbölje... nagyobb tank ne kelljen annyiszor megállni tankolni... na persze, így is annyiszor kellett mint kis tankkal normál tempóban, mert végig nyélgázon üzemelt és megzabált 4,5 litert :D

Lassacskán elérkezett az indulás napja, az eredetileg invitált brigádból ketten maradtunk mivel Gergő nem tudott eljönni, Bebe meg nem vette komolyan a tervet és b@szott felkészíteni a Babettáját. De mivel BT a motorszépségverseny után amin első helyet ért el, másfél órával totálkárosra verte a simsonját, a Suzukival jött és mert nem tudta, hogy fát hordani az erdőre a legnagyobb hülyeség, hozta az új barátnőjét Dominikát is.

A hétfő hajnali indulás előtti pénteken délután kezdtem egyre zavartabb lenni, a folyamatos stressz a határidő miatt egyre nyomasztóbb volt, kezdett rajtam eluralkodni a pánikhangulat, a leg egyszerűbb dolgok is bonyolult szinte megoldhatatlan feladatnak tűntek. Nem voltam képes beállítani a fékeket vagy nem fogott, vagy kiengedve is fékezte a kereket. Nem jutott eszembe, hogy a fékkulcs karját kéne arrább tenni egy ricnivel, a betéteket pedig becsiszolni a dobhoz. Rázott a hideg, de egyfolytában izzadtam, szinte szakadt rólam a víz, a gondolatok egyre zavarosabbakká váltak a fejemben, majd rájöttem a hiba okára. Péntek délután van én pedig szerda estétől nem ittam és csütörtök reggeltől nem ettem semmit és egész héten napi 4-5 órát aludtam. Teljesen dehidratálódtam a vércukrom leesett, és elfogyott az erőm. Letettem a szerszámot, sütöttem egy jó szalonnás rántottát majd ittam rá kb másfél liter vizet, és estére átmentem Emeséhez. Ez a kis pihenő teljesen rendbe hozott, és már tudtam gondolkodni, és a probléma megoldó képességem is visszatért. Szombaton az eddig megoldhatatlannak tűnő dolgokat pár óra alatt megoldottam, felraktam a Jawa tankot, beállítottam a féket, készítettem felségjelzést egy régi rendszámtáblából de a nagy munka közepette flexelés közben fémszilánk ment a szemembe, és a hétvégi ügyelet nem tudott ellátni, ezért hétfő reggelre utaltak be hogy kiszedjék. Pompás...


A gép elkészült hétfő hajnal 2-re, motor felmálházva, majd 5 kor kelés, hogy minél előbb sorra kerüljek a szemészeten. 7 kor kezdődött a rendelés én fél hétkor már a hetes sorszámot kaptam ami kb 11re jósolta a sorra kerülést az előjegyzettek miatt. Cselhez kellett folyamodnom és mikor nyílt az ajtó rögtön rárontottam a dokira, hogy: jajajj nagyon fáj csíp szúr segítsen legyen szíves, így elsőként sorra kerültem és fél 8 kor kész is voltam.
De ekkor jött még egy nem várt fordulat.

-Üljön vissza fiatalember, még be kell kötnöm a szemét.
-Így? -Kezemmel kalózkötést imitálva kérdeztem vissza.
-Igen úgy!
-Nem jó mert vezetek.
-Akkor hívjon sofőrt aki hazaviszi.
-Nem úgy, hanem indulunk Székelyföldre, itt a motorom felmálházva a bejáratnál, nem kötheti be a szemem.
-És maga fél szemmel motorozik? Ezért van ennyi baleset mert a sok hülye félszemmel motorozik, amúgy is a legveszélyesebb dolog a világon a motor...
-Ja, a legdrágább meg a lóbőr, de akkor se kösse be a szemem, valahogy máshogy kéne megoldani.

Végül kaptam egy gélt amit óránként kellett belenyomni a szemembe és az egy filmréteget létrehozva helyettesítette a kötést.

Kb fél 10 kor útnak indultunk, Kolozsvár felé. A gúnyhatár után megálltunk tankolni, én színültig töltöttem otthon, kb 200km után pedig belefért 8,5 liter és még volt egy kis szabad hely a tankban...
Ekkor jött még úgy 170km az első szálláshelyünkig Zolihoz és már ekkor kezdtem érezni, hogy kiültem az ülés szivacsot...


Este elvittem a többieket a krajcár sörözőbe megkóstolni a szűretlen búzasörüket...


Másnap reggel felírtam az útvonalat BT-nek Nyújtódig, mert külön indultunk útnak, mert ők még maradtak vársotnézni és még elkóricáltak Szamosújvárra is az ellenkező irányba Rózsa Sándor sírjához, nekem pedig sietnem kellett, mert az utazó sebességem, és az, hogy kiégett a fényszóróm, és nem lehetett sehol sem 6V-os izzót kapni a 12-es pedig vagy hamar kiégett vagy nem is világított nagyon rossz kombinációt alkotott, de hát úriember sötétben amúgy sem vezet. Ráadásul Maros megyében egyszer csak blokkolt az első kerék hirtelen azt se tudtam mi van, de valahogy sikerült megfogni a motort esés nélkül. Kiderült, hogy az első sárvédő a rezgéstől előre billent és beleért a kerékbe. A baj az volt hogy a rajta lévő emblémának a szegecselését, valami idióta korábban csavarra cserélte, ami nem lenne önmagában baj, de nem vágta méretre, és kb. másfél centi M4 es csavar állt a kerék felé a sárvédő belsejében. Én meg nem vettem ezt észre amikor feltettem. A csavar beleért a gumiba, az magára rántotta, és körbevágta a külsőt. Szerencsére elég nagyok voltak a bütykök hogy ne tudja kivágni a gumit, de az alapjába így is belekarcol kb. 1mm mélyen. Nem sokon múlt egy totális defekt, és egy irgalmatlan nagy bukás.


Napnyugta előtt kevéssel érkeztem meg Rolihoz ahonnan felhívtam BT-t hol tartanak. Szászrégen előtt 20km re, jött a válasz.

Na remek, az még 200 km innen. Majd pár óra elteltével megint hívtam, hogy hol vannak de nem volt elérhető. Kezdtem aggódni mert Dominika számát nem tudtam és azt hittem megette őket a medve, vagy ilyesmi, de aztán meglett a száma, és megtudtam hogy kb 150 km van hátra, de egyáltalán nem arra járnak amerre az útvonalat megírtam nekik. Éjjel egykor újra telefonáltam és kiderült hogy már nincsenek messze alig 2 km-re, de elment a töltés, az aksi lemerült a gép meg megállt. Kimentünk eléjük betoltuk a motort és másnap feltártuk a hibát.

Tekercsszakadás volt, de egy kis körömlakkal és szagszalaggal orvosoltuk a bajt, újra lett töltés.

Aznap Laura és Zenkő elvitt minket a bálványosi borvíz forrásokhoz, és fürdőhöz ahol egy kellemes fél napot töltöttünk, majd Laura látott minket vendégül ebédre, aztán este Rolival és Laurával elmentünk egy születésnapi buliba ahol szeszes italokat fogyasztottunk......



Másnap mikor BT felkelt csak annyit mondott "asszem tegnap túlterheltem a rendszert". Mi pedig emlékeztünk is rá, hogy három deci szilvát ivott meg húzóra miután benyakalt fél liter köményes pálinkát, egy deci "marónátront" (72%-os saját főzésű cucc) egy pohár "gyöngewhiskyt" (valami 30%-os izé kukoricából) és egy liter bort. :D

Csütörtökön pedig tettünk egy kisebb kiruccanást a közeli Perkőre.


Végül eljött a péntek, és estére megérkeztünk Setétpatakra a tényleges célállomásra az V. Székely Szigetre. Egy hétvége tömör kikapcsolódás. Az eddigiekkel ellentétben nem voltak koncertek, a péntek esti TransylMania meglepetéskoncertet leszámítva, kizárólag a tábortűz körüli csoportos akusztikus "koncert", közös nótázás. Aznap este Emesével Zsuzsival és Katával iszogattunk, én kínálgattam Emesét a Laurától kapott szilvával, ő pedig öntötte belém a sört horribilis indokolatlan mennyiségben és mikor vissza akartam hívni rá, nem hagyta, mondván Székelyföldön férfi nem fizet. Ezen állítása ellen nem tudtam észérveket felsorakoztatni, úgyhogy belenyugodtam a sorsomba, és csak ittam tovább...

Szombaton, orvosolni kellett a Suzuki olajfolyását mert mióta meg lett bontva a gyújtásnál, folyamatosan jelölte a területét. Amíg BT a tömítettséget hozta helyre, én bemotoroztam Barótra olajért és tankolni, majd együtt visszamentünk szétnézni és bevásárolni. A látottak alapján gyanítom a polgármester neve Madul Maxiscu...


Este táncház és táncoktatás, miközben Rolinak odaadtam a cuccaimat, hogy fogja meg mert zavart a zsebemben lévő súly. Nagy hiba volt, mert mikor visszakértem az üveg pálinkámat, látom hiányzik belőle legalább a fele annak a mennyiségnek amivel odaadtam. Ekkor ő elnézést kér, hogy ilyen sokat elfogyasztott. Végülis ez nem lett volna baj mert hát azért van hogy megigyuk, tőle meg amúgy sem sajnálom, de amikor meghúztam az üveget, az az undormány ami a számba ömlött, leírhatatlan volt, rögtön ki is köptem. Vízzel töltötte vissza az üveget miután benyakalták az egészet. Ezt még visszakapja :D Végül az általunk rögtönözve alapított zenekar 5 fős énekesbrigádjának a koncertje jött, hogy mégis legyen valami a régi rendezvények emlékére, és hajnalig nyomtuk a színpadon egész addig amíg nem szóltak hogy abba kéne hagyni, mert rajtunk kívül már mindenki más alszik, vagy aludna. Ezután visszamentem a sátramhoz és hogyhogy nem a következő pillanatban már a Simsonnal voltam fenn a színpadon, ahol még egy jó kis 2T kipufogó metált kapott a tábor, persze a hangosításon keresztül.


Vasárnap reggel ébredés után elkezdtünk összepakolni, és a csomagokat beraktuk Roliék kocsijába, mi pedig tettünk egy kis kitérőt a Szent Anna tóhoz, és megfürödtünk benne. BT át is úszta, Én most ezen alkalommal kihagytam. Visszatérve Kézdivásárhelyre a motorokat leparkoltuk Lauránál, és bementünk a főtérre szétnézni a forgatagban, ugyanis épp ekkor zajlott az Őszi sokadalom. Itt összetalálkoztunk a születésnapi bulinak otthont adó lánnyal. Szépen mosolygott ránk, de nem volt túl őszinte a mosolya. Ezután találtunk egy őrizetlenül hagyott rendőrautót...
Kicsit később visszamentünk a motorokért, hogy tovább menjünk, de Laura be invitált minket egy ebédre ami nagyon jó volt és kiadós, és ottmaradtunk végül egészen addig míg Roli nem hívott, hogy hazaértek és siessünk mert le kell rakni náluk a motorokat aztán irány vissza Kézdire mert Edda művek koncert lesz a sokadalom zárása.


A rendezvény után taxival akartunk visszamenni Nyujtódra, de nem volt szabad kocsi, majd nem vették fel a telefont. Elkezdtünk stoppolni. A trükk az volt hogy Dominikát kiállítottuk az út szélére mi pedig elbújtunk a sötétben. A kamionosok rögtön megálltak neki, de amikor a várt lányka helyett BT nyitotta ki a fülke ajtaját, rögtön meggondolták magukat, és már nem is akartak felvenni senkit :D
Végül kaptunk taxit és hazajutottunk azzal.

Végül elérkezett a hétfő, mikor indulnunk kellett hazafelé. Első nap Zolihoz mentünk Kolozsvárra akinél már oda úton is megszálltunk útközben. Reggel egy jó szalonnás rántott tojással kezdtük a napot, majd pakolás, búcsú és indulás. Kézdin még betértünk egy autós boltba BT-nek gyertyáért, majd Bene boltjába házi csokiért aztán útra keltünk hazafelé.

Útközben a Simsonból mintha kifogyott volna az erő, nem bírt menni nem pörgött rendesen durrogott egy párat, majd Katrosánál megadta magát. Rövid tanakodás után, állítottam a síbertűn, közben BT összébb ütötte a gyertya hézagot és varázsütésre megtáltosodott a kecske. Ezután még beiktattunk egy pár perces megállót a Nyerges-tetőn a Székely hősök kopjafáinál ahol összetalálkoztunk egy túrista csoporttal. Volt köztük egy ember aki igencsak rácsodálkozott a motoromra, és arra hogy mekkora utat tettem meg vele. Egy másik mikor megtudta, hogy Miskolcról jöttem megkérdezte, hogy hány gyertyám van. Válaszoltam neki, hogy: EGY. megállapította hogy bátor vagyok, és egyet is értettem volna vele, de a pár perccel korábbi kényszermegállás után inkább hülyének tartottam magam, de ezt nem közöltem velük, jóleső érzés volt a csodálatuk.


Lefelé a hegyről, ismét durrogni kezdett a vasam, de jóval enyhébben mint azelőtt, minden esetre az első alkalommal amikor megláttuk az "PIESE AUTO ALKATRÉSZ" megálltunk bevásárolni.
Egyféle gyertya volt kapható itt, és kicsit bántam már hogy Kézdin nem vettem a 17 Lejes (1190Ft)
NGK-ból, de már késő volt. A kérdésünkre hogy milyen ez a gyertya azt felelte az eladó, hogy:

-Az autókba jó, (ejha) a Dácsiák mennek vele, (tyűű azt a kurva...) meg az ilyen kétütemű kaszálógépekbe is használják. (kétütemű az jó, kétütemű az nagyon jó...)
-Mennyibe kerül?
-5 Lej. (350Ft)

Vettem is egyet gyorsan, de szigorúan csak egyet, és kifelé menet meg is jegyeztem BTnek hogy az lesz a poén benne, hogy jól fog működni.  Hézag 0,4mm-re, gyertya be, rúgás, és szépen jár a motor. Indulás tovább. Szerencsére igazam lett.

Pár kilóméterrel később BT-t újra szopatni kezdte a négyütem, mert csattogott a szelep, és hézagot kellett neki állítani, de ez is gyorsan megvolt és gyí tovább.
Ők gyorsabbak voltak előre mentek és Kolozsvárig nem is találkoztunk újra, pedig az elmondása szerint többször is megálltak útközben mert makacsolta magát a Suzuki.
Nekem útközben már csak egy gond adódott, mégpedig az hogy a kipufogó csonkról leszopódott a menet és a könyök mindig leesett, nem tudtam már meghúzni, és semmim se volt, de pont egy faluban történt, és egy kerítésről sikerült privatizálnom pár centi rozsdás drótot, amivel egy darabig kitartott. A következő alkalom amikor már az se bírta egy lakatlan területen volt, de szerencsére egy dombtetőn ahonnan álló leállított motorral be tudtam gurulni egy településre és addig a kipufogó is kihűlt. Épp volt ott valaki aki nyírta a füvet a ház előtt, odamentem egy darabbal a kezemben és mutogattam neki, mivel magyarul nem tudott, hogy "DRÓT"  és mint a villámcsapás, a "Székely nyelvlecke románoknak" című videóból beugrott egy román kifejezés.
"Vă rog să-mi daţi DRÓT"

Bólogatott, hogy érti, bement és hozott nekem kb 2 méter kötöződrótot. A hollander a megmaradt fél menetre feltekertem és jó szorosan odakötöztem a kipufogót a hengerhez. Aznap már nem volt vele több baj.

Persze ennyivel még nem volt letudva a nap. Egy óra nyugodt motorozás után, arra a dologra lettem figyelmes amit mindenképp szerettem volna elkerülni. A kezeivel indokolatlanul retardált módon hadonászó rendőr jelezte, hogy álljak meg. Csonkahonban ugye nem kell rendszám a segédmotorra, de rajtunk kívül mindenhol máshol kell....

Kérte a "buletint" adtam vele együtt a jogosítványt, majd persze hogy a rendszámot keresi. Bújt a motor mögé, néz alá nem látja, emelgeti a málhát hátha az takarja el, de semmi. Kérdően néz rám és mondja, hogy:
-Placa numar?
-Ungurean motocicletă. Nu numar!
Furcsán néz rám, de nem kötekedett, úgyhogy gyorsan elővettem a zöldkártyát meg az adásvételit, meg minden szart ami nálam volt, hogy legyen amit nézegethet, és ne is jusson eszébe belekötni semmibe. Nézte nézte, majd nehézkesen de annyit mondott magyarul, hogy:

-Hova jössz mész?
-Plecara Targu Secuiesc, sosire Ungaria, judetul Borsod, Miskolc.
-Simson? -mutat a motorra.
-Da!

Ekkor már elvigyorodott, biztos gondolta, hogy nem vagyok normális,visszaadta a papírokat és mondta, hogy "bun drum", és intett, hogy induljak.

Innentől kezdve már csak a Nappal kellett versenyezni, ki ér hamarabb a horizont mögé, Én vagy Ő, de sikerült még éppen világosban megérkezni Zolihoz, ahova már BT és Dominika is befutott, előttem kb. egy órával. Este még elmentünk venni pár liter búzasört a Krajcárba, hogy hozzunk belőle haza, meg ha már ott voltunk magunkba is öntöttünk belőle egy korsóval.

Kedd reggel nekem el kellet intéznem egy dolgot Kolozsvártól nem messze, így maradtam még egy napot Zolinál, de a többiek már aznap hazamentek, így a szerdai hazautazáskor már totálisan egyedül kellett végigcsinálnom az utolsó 330 Km-t.

Visszafelé sikerült a putripalotákat is lefényképezniük Bánffyhunyadon.

Nekem pedig végre sikerült először megnéznem Mátyás királyunk lovasszobrát, mivel amikor
2010-ben itt jártam még javában renoválták, és el volt bontva.

A motorral útközben már nem volt semmi probléma, leszámítva hogy induláskor ahogy letoltam egy lépcsőn, leborult az összes málha, mert a sárvédő hat csavarja közül 4 kipergett a rezonanciától, úgyhogy kiszedtem még négyet onnan ahol nem volt rá szükség, stabilan felfogattam a sárvédőt és újra málháztam az egészet. A biharkeresztesi átkelőnél kiderült hogy a személyim nem volt benne az igazolvány tokban, valószínűleg elcsomagoltam valahová. A jogsimat nem fogadták el, így  muszáj volt mindent kicsomagolnom, de nem találtam, idegességemben már mindent az út közepére borogattam, de nem lett meg. Valószínűleg vagy Zolinál maradt valahol, vagy az utolsó pénzváltás alkalmával elveszett. Miután mindet kiborogattam jön a vámos hogy ha nincs akkor lekérdezi az adataimat a jogsi alapján. kérdem hogy előtte ezt nem lehetett volna, de flegmán csak annyit mondott hogy nem és örüljek hogy nem büntet meg ötvenezer forintra.. Kapja be! Miután visszajött jobban szemügyre vette a motort, és már nem volt olyan ellenséges, kérdezte honnan hová mennyi idő volt stb aztán útnak engedett.
Debrecen belvárosában kicsit elkavartam magam, és egy járókelőtől útbaigazítást kértem. Elmagyarázott mindent majd megkérdezte, hogy:

-Tényleg ezzel akarsz Miskolcra menni?
 -Igen.
-Hát akkor sok sikert. -Tette hozzá gúnyosan vigyorogva. Ha tudta volna...

Aztán úgy két óra múlva megérkeztem Berzékre Emeséhez, és ezzel véget ért 2014 túrája egy 1968-as Simson Star nyergében ami bitang módon ki volt ülve és minden zötykölődés kínszenvedés volt, de mindent összegezve sokszorosan megérte a tortúrát.

CSERESZNYE GYÖRGY EMLÉKÉRE

1 megjegyzés:

  1. Azt a ku...
    Én meg gyalog nem merek átmenni a szomszédomhoz,
    nehogy elszakadjon a cipőm. :)
    Big Respect!!
    Nagyon klassz az iromány, de főleg a túra lenyűgöző.
    Szuper csinik a lányok is.

    VálaszTörlés